2014. május 5., hétfő

4. rész


A szívem majd ki ugrott a helyéről. Épp hogy le ültem az ágyamra már fel is pattantam és a szekrényemhez szaladtam s kivettem az oda dugott baseball ütőt. Marokra fogtam ha netán önvédelemre kéne használnom. Gyenge nőies izmaim befeszültek a félelemtől. Készen álltam le ütni az illetőt aki halkan próbált a szobám fele közeledni. Nem tudtam elképzelni hogy hogyan juthatott be mivel én be zártam az ajtót. Ki használtam a sötétséget ezert az ajtóval szembe levő falhoz mentem az ágyam mellé. Lassan nyílt az ajtó. Mikor az ismeretlen be lépett az utcai lámpával beviláglátott szoba részhez szemeim nagyra nyíltak. Nem hittem a látványnak. Azt gondoltam csak álmodom. De nem. Zayn-t láttam. Óvatosan settenkedett. Le térdelt a földre és keresgélni kezdett. Halkan le tettem az ütőt és le térdeltem az ágyam mellé, oda kúsztam csendesen.

-Ohm... segítsek?! -fedeztem fel magam.
-Nem..nem köszi.. -mondta lazán és keresgélt tovább. Pár másodperc után le esett neki hogy mi is a helyzet valójában.


-Ooooo...S..szia. -mondta kellemetlenül miközben vádlijára ült s a tarkóját simogatta. Elnevettem magam. Olyan édes volt. Ott ült a lábán kétségbe esett arc kifejezéssel. Látszott rajta hogy "Na bakter most mit mondjak neki?! Tuti félre értené..."

-A..azt hiszem én most megyek.. -állt fel.
-Hova sietsz? -álltam fel én is és felkapcsoltam a kis éjjeli lámpám.
Wow... szebb vagy mint almomban!! V..vagyis..semmi! Mennem kell! -rohant el.
Kisse meglepődtem, utána kocogtam. De mire át futottam a hosszú folyosón ő eltűnt.

A nappaliba sétáltam s leültem a kanapéra. Fura gondolatok játszódtak le a fejemben. Majd az a mondat járt a fejemben amit utoljára mondott "Szebb vagy mint álmomban." 
***Kopogtak***
Lassan az ajtóhoz csoszogtam fáradtan, majd ki nyitottam.
-Szia... -szemezett velem Zayn kellemetlenül.
-Öhmm.. szia.. -mosolyodtam el. Próbáltam vissza tartani a nevetésem.
-Szóóóval...nem láttad véletlenül a nyakláncomat? -elmosolyodott látta rajtam hogy majdnem megfulladok a röhögéstől.
-D..de... öhhm... gyere be. -álltam félre hogy be tudjon jönni. Be sétált mellettem én pedig be csuktam az ajtót.
-A..az előbbit sajnálom... -mondta mögöttem s lehunyta szemeit. Elkuncogtam magam s megfordultam.
-Semmi baj... -simítottam végig enyhén borostás arcát. Szemei kinyíltak. Azt hittem elájulok. Még soha nem láttam ilyen közelről barna szemeit. Szívem a torkomban dobogott és nem értettem miért.... Még soha nem éreztem így.
-Minden rendben? -nézett rám huncut mosollyal.
-I..igen.. -távolodtam el.
-Tessék a nyakláncod... -vettem ki a nyakamból tulajdonát s felé nyújtottam.
-Köszönöm.. -vette el és a nyakába tette.
-Hát akkor...majd holnap a suliban.... -mosolyodott el és az ajtó felé indult, majd vissza fordul mintha elfelejtett volna valamit. Tekintete vonzó volt mégis titokzatos. Oda jött hozzám megragadta a derekamat és a magáéhoz húzta s hevesen megcsókolt. Nagyon váratlanul ért. Időm se volt felfogni. Hagytam hogy csókoljon. Majd pár pillanat után el eresztett s elégedetten mosolyogva nézett a szemembe. Hüvelyk ujját végig húzta ajkaimon s távozott. Szívem még mindig zakatolt. Azt hittem kitör a mellkasomból. Nem értettem a helyzetet. Elgondolkozva mentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Reggel a telefonom ébresztett mint mindig.. Mély levegőt vettem s felültem. Nagy nehezen elhagytam az ágyam ami hívogatóan hívott, szinte hallottam..: Gyereeee! Gyereeeee! 
Lassan a fürdőmbe vánszorogtam. Megigazítottam a hajam és a sminkem majd fel öltöztem:
A tegnap este járt a fejemben. Miután megcsókolt tekintete huncut volt de egyben titokzatos. Be pakoltam a táskámba s a suliba indultam. A buszra várva szaladgáltak a gondolataim ide oda. A táskámba nyúltam mikor erős szúró fájdalom hasított a csuklómba, végig vándorolt az alkaromon. Egy lila kéz nyom volt rajta. Nagyon fájt ezert hanyagoltam a bal kezem használatát. Pár osztály társam ugyan abba a megállóba volt s hallottam ahogy rólam beszelnek majd nevetnek.. Szíven "szúrt" egy éles fájdalom majd fel álltam s úgy döntöttem hogy ma kihagyom az iskolát. A legközelebbi erdőbe sétáltam ahová apával jártam túrázni még régebben. Meg kerestem a kis vízesést az erdő szívében...
*Zayn-nél*
 Hol lehet?! Mindjárt becsöngetnek..*motyogtam magamban* Megszólalt a csengő és Jamie sehol. Beteg nem lehet hiszen tegnap nem volt semmi baja....*elkuncogtam magam* Igen...tegnap teljesen rendben volt...sőt... Hé hé! Elég perverzke! *szóltam magamra mint egy idióta magamban* Kissé aggódtam..talán az a fickó megint meg kereste..?? Remélem jól van...De miért is aggódom érte ennyire?! Hisz alig ismerem...Aaaa felejtsd már el egy picit... de csak egy kicsit... *sóhajtottam* Nem megy...*felpattantam s kisétáltam a teremből. A tanár csak nézett idiótán és utánam szólt de én rá sem hederítettem. Mentem a fejem után...*
*****
Végre megtaláltam..:
Magasra másztam fel ahonnan folyik a víz így szívhattam egy kis friss levegőt.. elég nagy volt a huzat. Leültem egy kis sziklára s nézelődtem közben próbáltam ki üríteni a fejem de nem ment...negatív bántó hangok csengtek vissza a fejemben. Abban a pillanatban elfogott az az érzés hogy nem akarok a világ része lenni. Gondolkodás nélkül lassan a széléhez sétáltam. Lefele bámultam bánatosan. Szinte láttam magam oda lent a sziklákon feküdve, vérbe fagyva..Elmosolyodtam elvégre van egy jó dolog is a halálban..az hogy láthatom apát...s megszűnhet a fájdalom amit most érzek..
Ott állj meg! *kiabált valaki kétségbe esetten* Megijedtem s előre buktam..

Megjegyzéseket szívesen fogadok. :)))

2013. október 30., szerda

3. *rész*

Meg jött a 3. rész ♥ Kicsit rövid lett.. :/
Jó olvasást!!! :) :3 (Remélem tetszik az új dizájn.. Mert nekem igen! :DD ♥ ) 

Fáradtan sóhajtottam. Nem volt erőm felállni. Majd újra kopogtak. Kénytelen voltam... Nehezen felkeltem és az ajtóhoz sétáltam, kinyitottam. Nagyra nyílt a szemem mikor meg láttam Bob-t.

-Szia szépség!! -lökött meg amitől a padlón landoltam.
-Auuu! M..mit akarsz?! -morogtam.
-Na szerinted?! TÉGED bogaram! -rántott fel a földről miután becsukta az ajtót.
-A..auu ez fáj te állat! -morogtam de mind hiába, nem érdekelte. A tekintete teljesen sötét volt. Nem ismertem rá.
-Kiabálni fogok!! -fenyegettem.
-Kiabálj! Tudom hogy anyád fülhallgatóval a fülében alszik... -kuncogott.
-Hagy békén!! Közöttünk már régen vége mindennek! -morogtam és próbáltam kiszabadulni fogságából. A kanapéra döntött és rám mászott. Megakart csókolni de arcon köptem. Nem volt valami jó ötlet mert nagy keze arcomon csattant.
Szemem könnybe lábadt a fájdalomtól. Nem tudtam felfogni hogy megütött.
-Most már nyughass! -kiabált. Mély levegőt vettem majd megharaptam teli erőből a vállát. Halkan nyöszörgött és eleresztett. Tudtam hogy alacsony a fájdalom küszöbe. Felpattantam és az ajtóhoz rohantam. Már kezdtem megkönnyebbülni mikor oda értem de pechemre be zárta.
-Csak nem ezt keresed?! -lóbálta a kulcsot maga előtt.
-Te...TE!!!!... -morogtam.
-Igen?! Mond!!.. -közeledett felém.
-Meg fogalmazhatatlan vagy! -gúnyolódtam.
-Majd ezt akkor mond ha magamévá tettelek! -harapott az alsó ajkába.
-Egyszer már meg tetted..Nem volt elég?! -kérdeztem megemelve a hangom.
Ő csak rázta a fejét vigyorogva. A hideg át futott testemen. A szobámba rohantam. Gyorsan az ajtó elé borítottam a szekrényem s neki dőltem.  Tudtam hogy nem adja fel könnyen s igazam is volt. Erősen ütötte, vágta az ajtót.
Hirtelen abba hagyta. Egy nagy "becsapódás" volt hallható majd veszekedés,verekedés. Nagyon féltem. Nem tudtam elképzelni hogy mi történik odakint. Egy nagyobb ricsajt hallottam majd az egész ház elcsendesült.
-Jamie?? Hol vagy? Az az állat már a kerten kívül van az egyik bokorban...-hallatszott egy ismerős hang.
-Ki vagy?! -hangom remegett.
-Zayn! -válaszolta. Mikor tudatta velem ki is egy hatalmas szikla esett le szívemről. Nagy nehezen eltoltam a szekrényem az ajtó elöl, rögtön be nyitott.
-Jól vagy?! -állt be elém aggódva.
-I..igen..-hangom remegett megint csak. 
-Gyere ide! -tárta szét karjait. Felkavarva bújtam hozzá s ő magához ölelt szorosan. Karjai közt megnyugodtam.
-K..köszönöm.. -makogtam mellkasába. Nem szólt semmit csak ölelt pár másod percig majd elengedett.
-Ho..hogyan kerültél ide?! -néztem rá.
-Hangos ricsajra riadtam fél álomból... -magyarázkodott. 
-Ohh... bocsi.. -húztam el a szám.
-Most viccelsz?! Ezért kérsz bocsánatot? -nézett hülyén.
-Úgy tűnik.. -nevettem el a végét s nappalba indultam, Zayn jött utánam.
-Azt..azt hiszem hozok egy új ajtót...-dörzsölte a tarkóját kellemetlenül. 
-Ezt aztán jól betörted... -néztem a félig leszakad bejárati ajtót ami nem igazan vékony fából készült...
-Mindjárt jövök.. -ment ki. Én addig össze szedtem a törmelékeket s ki vittem a kertbe. Pár percen belül vissza jött Zayn egy új sértetlen ajtóval.
-Hát ez meg honnan van?! -néztem rá.
-Ez a pót ajtónk.. -tette le a fűre majd ki bujt a pólójából. 
-Megfognád?! Nem akarom hogy koszos legyen..! -nyújtotta felém egy huncut mosollyal az arcán.
-Meg.. -forgattam meg szemeim mosolyogva s elvettem tőle. Amint elfordult mélyet szippantottam bele.
Felkapta az ajtót s a helyére illesztette. Kezeiből ki duzzadtak az izmok. Kockás hasa megfeszült ahogy megemelte a nehéz tárgyat. Én csak ámultam és bámultam. Vonzó volt jelenléte. 
-Kész is! -sóhajtott.
-Köszi.. -mosolyogtam s felé nyújtottam tulajdonát.
Elvette s felvette. Őt néztem.
-Hát..akkor majd holnap találkozunk... -mosolygott.
-Rendben.. köszönöm még egyszer...
-Nincs mit.. Ja tessék itt vannak a kulcsok...-adta oda.
-Ohh oké.. -vettem el.
-Szia.. -puszilta meg az arcom és el kocogott.
Meg lepődtem. Nem gondoltam volna hogy kapok egy puszit.... Jó kedvűen zártam be az ajtót és elmentem lezuhanyozni. Miután végeztem fel vettem a pizsamám.
Vissza mentem megnézni hogy biztosan bezárkóztam-e?!... Mikor meg győződtem hogy zárva van elindultam a szobám felé. Út közben rá léptem valamire. Le hajoltam érte s felvettem ismerős volt...:
Hirtelen nem tudtam hogy kerülhetett ide. Majd megéreztem a kellemes parfüm illatát. Egyből tudtam hogy Zayn-é. Fáradtan akasztottam a nyakamba s be mentem a szobámba, lefeküdtem aludni...
Arra keltem hogy valaki be jött a házba mivel le vert valamit...

Következő rész: 785 megjelenítés, 15 feliratkozó, 13 komment. (Kamu kommenteket nem kérek! :) )  





2013. október 27., vasárnap

2. *rèsz*

Bocsánat hogy ilyen késön hozom ezt a részt csak nem igazán volt rá időm... :(( <3

-Hova mész Jamie?! -húzott el a busztól anyu.

-N..nem úgy volt hogy ma is be megyek hozzád?-néztem értetlenül.
-De..csak ma kevés volt a vendég és ezért leváltottak... -mosolygott boldogan és lassan elindult, én meg mentem mellette.
-Milyen volt a napod? -nézett rám.
-J..jó! -füllentettem. Anyunak nem szólok az iskolában történtekről hisz nem tud mit tenni... Csak a terhére lenne.
-Annak örülök! -mosolygott.Pár perc után haza értünk.
-Anyu..én sétálok még egy kicsit jó? -néztem rá ahogy bemegy a kapun.
-A-A! Ma üdvözöljük az új szomszédainkat. -mosolygott izgatottan és behúzott a kapun.
-H..hogy kiket üdvözlünk?! -néztem rá nagy szemekkel miközben ő a kaput zárta.
-Igen! -válaszolt és a bejárati ajtóhoz sétált.
-Már meg is beszéltem velük. -izgult.
-Ohhh...ez franko.. -forgattam meg a szemeim.
-Ugye?! -ment be az ajtón. Nagyot sóhajtva mentem be én is és becsuktam utánunk az ajtót.
-És képzeld..azt mondta Patrícia ... (Így hívják a szomszédunk..) Hogy a fia egy iskolába jár veled! -bujt ki a cipőjéből és magyarázott tovább. Én lefagytam annál hogy egy suliba jár velem.
-Ne..ne..ne..ne..ne! -hajtogattam és leültem a szélső bárszékre.
-Mi a baj kincsem?! -állt a pult másik felére várva a válaszom.Reménykedtem benne hogy nem az a helyes, új srác lesz az új szomszédunk. De..ő lesz az..mert ő az új tanuló.. De..ne már!!??!! -bolygattam magamban a témát.
-Hahó! -pöckölte meg anyu az orrom.
-Auu! -tértem észhez az orrom fogva.
-Minden rendben? -aggódott.
-Persze.. -mosolyogtam megnyugtatóan.
-Akkor jó! Kezdj készülődni! Nem akarok rád várni.. -szolt.
-Jó oké! -forgattam meg a szemem és a szobám fele vettem az irányt.Nem tudtam elképzelni azt hogy újra a szemébe nézzek. Nagyot sóhajtottam és besétáltam a szobámba. A szekrényemhez mentem és egy másik ruha után kutattam.Végül ezt találtam:

Gyorsan felöltöztem, begöndörítettem a hajam:

Megigazítottam a sminkem és befújtam magam. Be álltam a szobámban levő nagy tükör elé és nézegettem magam. Mint egy idióta grimaszoltam a tükörbe. Némelyik arckifejezés eléggé vicces volt ezért el nevettem magam. Jó kedvre derültem.
-Hmm..lesz ami lesz..nem igaz?! -beszéltem magamnak nyugtatóan és jókedvűen mentem a konyhába.
-Huu de csinos vagy! -nézett végig anya.
-Köszönöm... -mosolyogtam és a hűtőbe kotorásztam. Ki vettem a kedvenc joghurtomat és enni kezdtem. Közben anyát figyeltem ahogy készülődik.
-Mehetünk? -kérdezte izgatottan miután elkészült.
-Mehetünk! -tettem a kanalam a mosogatóba s dobtam ki az üres dobozkát majd kimentem az udvarra. Anya jött utánam miután bezárta a bejárati ajtót. Kisétáltam a járdára anya után és bezártam a kaput.
-Gyere! -indult el a mellettünk levő házhoz. Követtem. Izgatottan bekopogott az ajtón. Egy vele egy idős nő nyitott ajtót.
-Szerbusztok! -köszönt barátságosan és arrébb állt utat adva nekünk. Bementünk.
-Patrícia ő itt a lányom Jamie. -mutatott be anyu.
-Helló. -nyújtottam a kezem.
-Szia! -rázta meg miután becsukta a bejárati ajtót.
-Mindjárt szólok a fiamnak és akkor nem fogsz unatkozni.. -mosolygott kedvesen és felsietett a lépcsőn.Mély levegőt vettem és nézelődni kezdtem.
-Menj fel hozzá azt üzeni... -mosolygott.
-Rendben... -mosolyogtam.
-És miért is költöztetek?! -tette fel a kérdés anyu.
-Hat az úgy volt, hogy... -mentek a társalgóba. Mély levegőt vettem és elindultam felfelé. Elértem egy hosszú folyosóra.
-Merre vagy? -tettem fel a kérdés kissé félősen.
-A második ajtó! -hallatszott edés hangja. Olvadoztam tőle.  A megadott ajtóhoz sétáltam s beljebb toltam.
-S..szia! -pakolta el az utolsó holmijait is az asztalról a zsebébe ami szinte tömve volt minden fele papírral s kacattal.
-Sz..szia.. -mosolyodtam el rajta eléggé vicces volt számomra az a pillanat.
-H..hozzak fel zacskót vagy valamit a zsebed kiürítéséhez? -nevettem el a végét.
-N..nem kell...m..mindjárt jövök.. -dörzsölte meg tarkóját kellemetlenül s elsliccólt mellettem. Míg ő lent tartózkodott én nézelődtem, leültem a szépen megágyazott puha ágyara.
-Itt vagyok! -jött vissza s lehuppant mellém.-Kiürítetted magad? -néztem rá s elmosolyodtam.
-Aha.. -nevetett.
-Mintha ma láttalak volna a suliban... -vágott gondolkozó arcot.
-Ne..nem hiszem...-tagadtam halkan.
-De! Egy ilyen arcot nem felejtek el az biztos!!!
-I..igen..t..találkoztunk már... -sóhajtottam s tekintetem a padlóra vezettem.
-É..és hol? -nézett engem.
-É..én vagyok a pólós csajszi... -adtam meg neki a választ.
-Ohh...b..bocsi hogy... -motyogott.
-S..semmi..már megszoktam... -sóhajtottam.
-És miért utálnak?
-Hat tudod a....-nem tudtam be fejezni mert megzavartak.
-Gyertek enni! -jött be az anyukája.
-Jó! Jó! Megyünk... -forgatta meg a szemét a még mindig ismeretlen fiú. Patrícia elmosolyodott s elment.
-Bocsi..tudod az anyám...hát...az anyám.. -nevette el a véget édesen.
-Tudom tudom...ismerős. -nevettem.
-Hogy is hívnak? -nézett rám.
-Jamie... -válaszoltam.
-Én Zayn vagyok.. -mosolygott idiótán. Kicsit fel volt pörögve.
-Sz..szóval miért is utálnak? -kérdezte de abban a pillanatban anyukája hangja volt hallható.
-Fiatalok!!!?!?!
-Majd elmondom... -álltam fel s az ajtó fele indultam.
-Oké.. -jött utánam. 
Éreztem tekintetét magamon. Elmosolyodtam. Lesétáltunk a konyhába s leültünk az asztalhoz. Kellemesen elbeszélgettünk a finom ételek majszolása közben..
-Felmegyünk? -kérdezte Zayn miután befejeztük az evést.Én csak bólogattam félénken s felálltam, felindultam. Felmentünk a szobájába és elterültünk az ágyán. Elnevetgéltünk, beszélgettünk.
-Na..szóval miért is utálnak??! -nézett végig rajtam kíváncsian.
-Hát..elég annyit tudni hogy a legjobb barátnőm híres lett az iskolába..és bajba került amit rám fogott..azóta mindenki rühell..
-És mit fogott rád?
-Hát az jó kérdés.. -nevettem halkan.
-Nem értem miért utálnak...! Tök jó fej vagy...vicces..meg minden! -magyarázott édesen, mosolyogva.
-Köszi.. -mosolyodtam el.
-Nincs köszi... -vágott póker arcot. Nem bírtam vissza tartani a röhögést, kitört belőlem. Ő is nevetni kezdett. Másra számítottam... Azt hittem ő is pont olyan lesz mint a többi. De nem..kellemeset csalódtam...aminek nagyon örültem. A plafont bámultam jókedvűen.
-Mi olyan érdekes a plafonon? -nézett engem.
-Semmi...csak fekvő állapotban nem igazán tudok mást nézni.. -nevettem.
-Ja.. -nevetett.
-Jamie!!! -hallatszott anyu hangja lentről.
-Gyere indulunk! 
-Megyek! -kiabáltam vissza.
-Már is?! -szomorodott el édesen Zayn.
-Hát..ezek szerint.. -álltam fel. Lesétáltunk az ajtóhoz ahol anyáink vártak minket.
-Mi ez a nagy mosolygás fiatalok?! -kérdezte Patrícia Zayn anyukája.
-S..semmi... -vágta rá Zayn furcsán. Én csak mosolyogtam.
-Köszönjük a vendéglátást.. -köszönt el anya Zayn anyjától amit én figyelemmel követtem. Megugrottam mikor két kéz hátulról a hasam köré fonódott. 
-Még találkozunk..-sutyorgott egy édes hang majd eleresztett. Megfordultam de nem láttam magam mögött senkit. Tudtam hogy Zayn volt az mert nem láttam sehol pedig az előbb még itt volt.Elbúcsúztam Patríciától is majd haza mentünk.Fáradtan huppantam le a kanapéra a mai nap után. 
-Kicsim felmentem aludni..-szolt anyu a lépcsőről és a szobájába vette az irányt. Már 9 óra volt mikor TV nézés közben megzavart egy kopogó hang.

Kövi rész: 500-megtekintés, 8-feliratkozó, 8-komment. :)) :3

2013. szeptember 15., vasárnap

1. *rèsz*

Éppen egy kellemes álom  közepén jártam mikor hangos zörgésre riadtam fel. A telefonom volt az. Nagyot sóhajtottam és tapogatva kezdtem keresgélni a nem kicsit hangosan csörgő kütyüt. Meg találtam és fáradtan ki nyomtam. Lassan kinyitottam a szemeim s nyújtóztam egyet. Fel ültem és erőt gyűjtöttem az agy elhagyásához. Pár perc után nagy nehezen fel keltem a mágnesként vonzó puha felületről és a fürdőbe totyogtam. A kéz mosó elé álltam és a tükörbe bámultam komás fejjel. Meg kell mondjam elég hülyén néztem ki. A hajam kesze-kusza volt, az arcomon látszott hogy fél komában vagyok.
Kedvetlenül sóhajtottam majd le hámoztam magamról a pizsamám, össze hajtottam és a polcra tettem. Felkötöttem a tegnap este frissen mosott hajam majd elmentem zuhanyozni.
Felfrissülve léptem ki a zuhany kabinból. Magam köré tekertem a kedvenc törölközöm és a szobámba mentem. A szekrényhez csoszogtam és ruha után kotorásztam. Fel vettem egy kényelmes csipkés fehérnemű párost majd az új ruhákat amit anyától kaptam:

Fel öltöztem és kivasaltam a lapockámig érő szőke hajam majd feltettem egy alap sminket.
Ellenőriztem a táskám hogy minden benne van-e majd fel kaptam és a hosszú folyosón át a nyitott amerikai konyhába sétáltam ami a nappalival szemezett:

Ki vettem a kajám és az üdítőm a hűtőből majd helyet kerestem neki a táskámban. Felhúztam a cipőm, bezártam az ajtót és a busz megállóba igyekeztem. Út közben zenét hallgattam fülhalgaton. Le ültem a megállóban. A zene alatt mint egy kis dokumentum film..tárult elem a világ. Alacsony és magas figurák vándoroltak el előttem némán.. Majd ki zökkentett az elém beguruló busz. Leghátul fel szálltam s mivel nem volt hely ezert ácsorogtam az ajtóba. A sulis társaim és néhány idegen alakot vizsgálgattam unalmamban. Pár megálló után leszálltam és a suli fele indultam. Út közben kikapcsoltam a zenét és el tettem a fülest, le némítottam a telefonom s zsebre tettem. Elértem a suli bejáratához ahol meg álltam. Vettem egy mély levegőt felkészülve a benti dolgokra.. majd kifújtam és be mentem. Gyors tempóval, bizonytalan léptekkel haladtam a folyosón. Gúnyos szavak másztak a fülembe. Próbáltam figyelem kívül hagyni őket. Nem mindegyiknél jött össze.. Sokak nevetése rázta át lelkem. Még azoké is akik nem rajtam nevettek. Meg könnyebbülésemre hamar elértem a teremhez. Be baktattam a helyemre. Minden honnan idegesítő sutyorgás hallatszott. Kellemetlenül ültem a helyemre ami az ablak felőli oldalon volt. Ki kapcsoltam az érzékszerveim és kifelé bámultam az ablakon. Megszűnt a világ körülöttem. A becsengőre lettem figyelmes. Elkezdődött a nyelvtan óra. A percek lassan teltek. Egy idő után megszólalt a felszabadító csöngő szó. Össze pakoltam és az öltözőbe indultam....El foglaltam a helyem és át vettem a torna cuccom. Be jött a tanár és szolt hogy az udvaron var minket. A foci csapattal kell foglalkoznia ezert össze leszünk vonva. A hír hallatára meg inkább le lombozódtam. 
-Persze...most meg a foci labdával fognak célozgatni?!?! -motyogtam magamban durcásan.
Megindultam az udvara. Le ültem a pálya mellett lévő egyik üres padra s az eseményeket figyeltem. 
Éppen egy új srácot mutattak be a csapatnak. Amikor meg láttam az arcát el állt a lélegzetem. Barnás-fekete feltupírozott haja fénylett a napsütésben. Barna szemei csillogtak. Hamar "lemondtam" róla..  hiszen mindenki gúnyol..ő is ezt fogja csinálni.  Elkezdtek focizni. Én csak néztem az új, ismeretlen fiút ahogy vezeti a labdát és rúgja a gólokat.  Ajkamba haraptam mikor kibújt a pólójából.  Igen kidolgozott volt a teste pár tetoválással díszítve. Felém indult mosolyogva, barátságosan.
Remegni kezdtem ahogy az ismeretlen srác egyre közelebb és közelebb ért hozzám.
-Szia..v..vigyáznál rá? -mosolygott ellenállhatatlanul.
-P..persze..-vettem el a felém nyújtott illatos pólót.
Elmosolyodva ment vissza a pályára. Közelről még tökéletesebb volt. Az orromhoz emeltem a pamut fehér anyagot és mélyet szippantottam bele.
-Te tényleg rá bíztad a pólódat?! -nézett hülyén a csapat kapitány az új fiúra.
-Igen...Barátságosnak tűnik... -mosolygott.
A többiek csak nevettek.
-Jobb ha nem rá bízod! -mormogott. 
-O..oké... -indult vissza felém.
El szomorodtam mikor azt az arc kifejezést mutatta mint mások mikor meglátnak.
-V...vissza adnád?! -kérdezte kellemetlenül és a kezét nyújtotta tulajdonáért.
-T..tessék.. -nyújtottam felé szomorúan s csalódottan magam elé néztem.
Nagyot sóhajtott majd arrébb sétált és a földre dobta a pólóját,  vissza kocogott a pályára.
-Tessék...nálam még a szutykos föld is jobb... -motyogtam magamban szomorúan s pár könnyet el eresztettem. Ereztem ahogy egy szem pár szegeződik rám a távolból.  Nem mertem felnézni ezért felálltam a padról s a suliba indultam szomorúan.  Egy követ rugdostam útközben. Be mentem az öltözőbe és leültem a helyemre. Elmerültem a gondolataimba.
*********
Végre vége ennek a hétnek is ezzel a szörnyű nappal... gondoltam magamban és megkönnyebbülve álltam fel a padból. Elpakoltam a cuccaim, felkaptam a táskám és elindultam ki a teremből. A folyóson sétálva mindenki megbámult. Gúnyosabbnál gúnyosabb szavak másztak újra a fülembe.  Kikocogtam a kijáraton.  Fellélegeztem mikor kint sétáltam az utcán.  Újra pörgettem a ma történteket.  Könnyeim újra megindultak mikor a pólós story-hoz értem. Elértem hazáig. Bedobtam a táskám a kapun s a zöld farmerem első zsebeibe dugtam a kezem úgy sétáltam tovább. Anyu munka helyére igyekeztem. Le ültem a megfelelő buszmegállóba és a buszt vártam.  Begurult elem egy busz de nekem a másik kellett. Kellemetlenül pillantottam meg a járműről leszálló új fiút aki kellemetlenül nézett vissza rám.  Tekintetem magam elé kaptam várva hogy elmenjen. Halkan sóhajtott és lassan elsétált.  Mikor feltámadt a szél megereztem újra üdítő, dögös illatát s mélyet szippantottam belőle amíg lehetett. Megjött a várva várt busz és éppen szálltam volna fel rá mikor valaki meg állított.....

3 feliratkozoo + 8 kommment + 120 megtekintééés = 2. *rééész! :)) :33

2013. szeptember 9., hétfő

Prológus

Sziasztok :))))))
Ez a 3. blogom. Remélem tetszik az alap story... :)

Ez a történet egy lányról szól aki úgy érzi állmai elérhetetlenek, hisz mindenki lenezi...gúnyolja...bántja..kineveti. Ezert az önbizalma eléggé a nullát üti, bátorsága nincs..lelki ereje igen erős, de attól meg ugyan olyan érzékeny és sebezhető.
Álmodozónak hívjak jelezve neki hogy o CSAK álmodik.
Egy nap új fiú tanuló érkezik az iskolába s kezdetét veszi egy új dolog.... Vajon mi lesz az?!?!
Talán o is gúnyolódik majd?! Vagy figyelemre sem méltatja?! Talán ő lesz a megmentő?!??!!

Ha követitek szemeitekkel a történetem... rá jöttök.. ;)
Joooo olvasást! *.*