A szívem majd ki ugrott a helyéről. Épp hogy le ültem az ágyamra már fel is pattantam és a szekrényemhez szaladtam s kivettem az oda dugott baseball ütőt. Marokra fogtam ha netán önvédelemre kéne használnom. Gyenge nőies izmaim befeszültek a félelemtől. Készen álltam le ütni az illetőt aki halkan próbált a szobám fele közeledni. Nem tudtam elképzelni hogy hogyan juthatott be mivel én be zártam az ajtót. Ki használtam a sötétséget ezert az ajtóval szembe levő falhoz mentem az ágyam mellé. Lassan nyílt az ajtó. Mikor az ismeretlen be lépett az utcai lámpával beviláglátott szoba részhez szemeim nagyra nyíltak. Nem hittem a látványnak. Azt gondoltam csak álmodom. De nem. Zayn-t láttam. Óvatosan settenkedett. Le térdelt a földre és keresgélni kezdett. Halkan le tettem az ütőt és le térdeltem az ágyam mellé, oda kúsztam csendesen.
-Ohm... segítsek?! -fedeztem fel magam.
-Nem..nem köszi.. -mondta lazán és keresgélt tovább. Pár másodperc után le esett neki hogy mi is a helyzet valójában.
-Ooooo...S..szia. -mondta kellemetlenül miközben vádlijára ült s a tarkóját simogatta. Elnevettem magam. Olyan édes volt. Ott ült a lábán kétségbe esett arc kifejezéssel. Látszott rajta hogy "Na bakter most mit mondjak neki?! Tuti félre értené..."
-A..azt hiszem én most megyek.. -állt fel.
-Hova sietsz? -álltam fel én is és felkapcsoltam a kis éjjeli lámpám.
Wow... szebb vagy mint almomban!! V..vagyis..semmi! Mennem kell! -rohant el.
Kisse meglepődtem, utána kocogtam. De mire át futottam a hosszú folyosón ő eltűnt.
A nappaliba sétáltam s leültem a kanapéra. Fura gondolatok játszódtak le a fejemben. Majd az a mondat járt a fejemben amit utoljára mondott "Szebb vagy mint álmomban."
***Kopogtak***
Lassan az ajtóhoz csoszogtam fáradtan, majd ki nyitottam.
-Szia... -szemezett velem Zayn kellemetlenül.
-Öhmm.. szia.. -mosolyodtam el. Próbáltam vissza tartani a nevetésem.
-Szóóóval...nem láttad véletlenül a nyakláncomat? -elmosolyodott látta rajtam hogy majdnem megfulladok a röhögéstől.
-D..de... öhhm... gyere be. -álltam félre hogy be tudjon jönni. Be sétált mellettem én pedig be csuktam az ajtót.
-A..az előbbit sajnálom... -mondta mögöttem s lehunyta szemeit. Elkuncogtam magam s megfordultam.
-Semmi baj... -simítottam végig enyhén borostás arcát. Szemei kinyíltak. Azt hittem elájulok. Még soha nem láttam ilyen közelről barna szemeit. Szívem a torkomban dobogott és nem értettem miért.... Még soha nem éreztem így.
-Minden rendben? -nézett rám huncut mosollyal.
-I..igen.. -távolodtam el.
-Tessék a nyakláncod... -vettem ki a nyakamból tulajdonát s felé nyújtottam.
-Köszönöm.. -vette el és a nyakába tette.
-Hát akkor...majd holnap a suliban.... -mosolyodott el és az ajtó felé indult, majd vissza fordul mintha elfelejtett volna valamit. Tekintete vonzó volt mégis titokzatos. Oda jött hozzám megragadta a derekamat és a magáéhoz húzta s hevesen megcsókolt. Nagyon váratlanul ért. Időm se volt felfogni. Hagytam hogy csókoljon. Majd pár pillanat után el eresztett s elégedetten mosolyogva nézett a szemembe. Hüvelyk ujját végig húzta ajkaimon s távozott. Szívem még mindig zakatolt. Azt hittem kitör a mellkasomból. Nem értettem a helyzetet. Elgondolkozva mentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Reggel a telefonom ébresztett mint mindig.. Mély levegőt vettem s felültem. Nagy nehezen elhagytam az ágyam ami hívogatóan hívott, szinte hallottam..: Gyereeee! Gyereeeee!
Lassan a fürdőmbe vánszorogtam. Megigazítottam a hajam és a sminkem majd fel öltöztem:
A tegnap este járt a fejemben. Miután megcsókolt tekintete huncut volt de egyben titokzatos. Be pakoltam a táskámba s a suliba indultam. A buszra várva szaladgáltak a gondolataim ide oda. A táskámba nyúltam mikor erős szúró fájdalom hasított a csuklómba, végig vándorolt az alkaromon. Egy lila kéz nyom volt rajta. Nagyon fájt ezert hanyagoltam a bal kezem használatát. Pár osztály társam ugyan abba a megállóba volt s hallottam ahogy rólam beszelnek majd nevetnek.. Szíven "szúrt" egy éles fájdalom majd fel álltam s úgy döntöttem hogy ma kihagyom az iskolát. A legközelebbi erdőbe sétáltam ahová apával jártam túrázni még régebben. Meg kerestem a kis vízesést az erdő szívében...
*Zayn-nél*
Hol lehet?! Mindjárt becsöngetnek..*motyogtam magamban* Megszólalt a csengő és Jamie sehol. Beteg nem lehet hiszen tegnap nem volt semmi baja....*elkuncogtam magam* Igen...tegnap teljesen rendben volt...sőt... Hé hé! Elég perverzke! *szóltam magamra mint egy idióta magamban* Kissé aggódtam..talán az a fickó megint meg kereste..?? Remélem jól van...De miért is aggódom érte ennyire?! Hisz alig ismerem...Aaaa felejtsd már el egy picit... de csak egy kicsit... *sóhajtottam* Nem megy...*felpattantam s kisétáltam a teremből. A tanár csak nézett idiótán és utánam szólt de én rá sem hederítettem. Mentem a fejem után...*
*****
Végre megtaláltam..:
Magasra másztam fel ahonnan folyik a víz így szívhattam egy kis friss levegőt.. elég nagy volt a huzat. Leültem egy kis sziklára s nézelődtem közben próbáltam ki üríteni a fejem de nem ment...negatív bántó hangok csengtek vissza a fejemben. Abban a pillanatban elfogott az az érzés hogy nem akarok a világ része lenni. Gondolkodás nélkül lassan a széléhez sétáltam. Lefele bámultam bánatosan. Szinte láttam magam oda lent a sziklákon feküdve, vérbe fagyva..Elmosolyodtam elvégre van egy jó dolog is a halálban..az hogy láthatom apát...s megszűnhet a fájdalom amit most érzek..
Ott állj meg! *kiabált valaki kétségbe esetten* Megijedtem s előre buktam..
Megjegyzéseket szívesen fogadok. :)))
