2. *rèsz*

Bocsánat hogy ilyen késön hozom ezt a részt csak nem igazán volt rá időm... :(( <3

-Hova mész Jamie?! -húzott el a busztól anyu.
-N..nem úgy volt hogy ma is be megyek hozzád?-néztem értetlenül.
-De..csak ma kevés volt a vendég és ezért leváltottak... -mosolygott boldogan és lassan elindult, én meg mentem mellette.
-Milyen volt a napod? -nézett rám.
-J..jó! -füllentettem. Anyunak nem szólok az iskolában történtekről hisz nem tud mit tenni... Csak a terhére lenne.
-Annak örülök! -mosolygott.Pár perc után haza értünk.
-Anyu..én sétálok még egy kicsit jó? -néztem rá ahogy bemegy a kapun.
-A-A! Ma üdvözöljük az új szomszédainkat. -mosolygott izgatottan és behúzott a kapun.
-H..hogy kiket üdvözlünk?! -néztem rá nagy szemekkel miközben ő a kaput zárta.
-Igen! -válaszolt és a bejárati ajtóhoz sétált.
-Már meg is beszéltem velük. -izgult.
-Ohhh...ez franko.. -forgattam meg a szemeim.
-Ugye?! -ment be az ajtón. Nagyot sóhajtva mentem be én is és becsuktam utánunk az ajtót.
-És képzeld..azt mondta Patrícia ... (Így hívják a szomszédunk..) Hogy a fia egy iskolába jár veled! -bujt ki a cipőjéből és magyarázott tovább. Én lefagytam annál hogy egy suliba jár velem.
-Ne..ne..ne..ne..ne! -hajtogattam és leültem a szélső bárszékre.
-Mi a baj kincsem?! -állt a pult másik felére várva a válaszom.Reménykedtem benne hogy nem az a helyes, új srác lesz az új szomszédunk. De..ő lesz az..mert ő az új tanuló.. De..ne már!!??!! -bolygattam magamban a témát.
-Hahó! -pöckölte meg anyu az orrom.
-Auu! -tértem észhez az orrom fogva.
-Minden rendben? -aggódott.
-Persze.. -mosolyogtam megnyugtatóan.
-Akkor jó! Kezdj készülődni! Nem akarok rád várni.. -szolt.
-Jó oké! -forgattam meg a szemem és a szobám fele vettem az irányt.Nem tudtam elképzelni azt hogy újra a szemébe nézzek. Nagyot sóhajtottam és besétáltam a szobámba. A szekrényemhez mentem és egy másik ruha után kutattam.Végül ezt találtam:

Gyorsan felöltöztem, begöndörítettem a hajam:
Megigazítottam a sminkem és befújtam magam. Be álltam a szobámban levő nagy tükör elé és nézegettem magam. Mint egy idióta grimaszoltam a tükörbe. Némelyik arckifejezés eléggé vicces volt ezért el nevettem magam. Jó kedvre derültem.
-Hmm..lesz ami lesz..nem igaz?! -beszéltem magamnak nyugtatóan és jókedvűen mentem a konyhába.
-Huu de csinos vagy! -nézett végig anya.
-Köszönöm... -mosolyogtam és a hűtőbe kotorásztam. Ki vettem a kedvenc joghurtomat és enni kezdtem. Közben anyát figyeltem ahogy készülődik.
-Mehetünk? -kérdezte izgatottan miután elkészült.
-Mehetünk! -tettem a kanalam a mosogatóba s dobtam ki az üres dobozkát majd kimentem az udvarra. Anya jött utánam miután bezárta a bejárati ajtót. Kisétáltam a járdára anya után és bezártam a kaput.
-Gyere! -indult el a mellettünk levő házhoz. Követtem. Izgatottan bekopogott az ajtón. Egy vele egy idős nő nyitott ajtót.
-Szerbusztok! -köszönt barátságosan és arrébb állt utat adva nekünk. Bementünk.
-Patrícia ő itt a lányom Jamie. -mutatott be anyu.
-Helló. -nyújtottam a kezem.
-Szia! -rázta meg miután becsukta a bejárati ajtót.
-Mindjárt szólok a fiamnak és akkor nem fogsz unatkozni.. -mosolygott kedvesen és felsietett a lépcsőn.Mély levegőt vettem és nézelődni kezdtem.
-Menj fel hozzá azt üzeni... -mosolygott.
-Rendben... -mosolyogtam.
-És miért is költöztetek?! -tette fel a kérdés anyu.
-Hat az úgy volt, hogy... -mentek a társalgóba. Mély levegőt vettem és elindultam felfelé. Elértem egy hosszú folyosóra.
-Merre vagy? -tettem fel a kérdés kissé félősen.
-A második ajtó! -hallatszott edés hangja. Olvadoztam tőle.  A megadott ajtóhoz sétáltam s beljebb toltam.
-S..szia! -pakolta el az utolsó holmijait is az asztalról a zsebébe ami szinte tömve volt minden fele papírral s kacattal.
-Sz..szia.. -mosolyodtam el rajta eléggé vicces volt számomra az a pillanat.
-H..hozzak fel zacskót vagy valamit a zsebed kiürítéséhez? -nevettem el a végét.
-N..nem kell...m..mindjárt jövök.. -dörzsölte meg tarkóját kellemetlenül s elsliccólt mellettem. Míg ő lent tartózkodott én nézelődtem, leültem a szépen megágyazott puha ágyara.
-Itt vagyok! -jött vissza s lehuppant mellém.-Kiürítetted magad? -néztem rá s elmosolyodtam.
-Aha.. -nevetett.
-Mintha ma láttalak volna a suliban... -vágott gondolkozó arcot.
-Ne..nem hiszem...-tagadtam halkan.
-De! Egy ilyen arcot nem felejtek el az biztos!!!
-I..igen..t..találkoztunk már... -sóhajtottam s tekintetem a padlóra vezettem.
-É..és hol? -nézett engem.
-É..én vagyok a pólós csajszi... -adtam meg neki a választ.
-Ohh...b..bocsi hogy... -motyogott.
-S..semmi..már megszoktam... -sóhajtottam.
-És miért utálnak?
-Hat tudod a....-nem tudtam be fejezni mert megzavartak.
-Gyertek enni! -jött be az anyukája.
-Jó! Jó! Megyünk... -forgatta meg a szemét a még mindig ismeretlen fiú. Patrícia elmosolyodott s elment.
-Bocsi..tudod az anyám...hát...az anyám.. -nevette el a véget édesen.
-Tudom tudom...ismerős. -nevettem.
-Hogy is hívnak? -nézett rám.
-Jamie... -válaszoltam.
-Én Zayn vagyok.. -mosolygott idiótán. Kicsit fel volt pörögve.
-Sz..szóval miért is utálnak? -kérdezte de abban a pillanatban anyukája hangja volt hallható.
-Fiatalok!!!?!?!
-Majd elmondom... -álltam fel s az ajtó fele indultam.
-Oké.. -jött utánam. 
Éreztem tekintetét magamon. Elmosolyodtam. Lesétáltunk a konyhába s leültünk az asztalhoz. Kellemesen elbeszélgettünk a finom ételek majszolása közben..
-Felmegyünk? -kérdezte Zayn miután befejeztük az evést.Én csak bólogattam félénken s felálltam, felindultam. Felmentünk a szobájába és elterültünk az ágyán. Elnevetgéltünk, beszélgettünk.
-Na..szóval miért is utálnak??! -nézett végig rajtam kíváncsian.
-Hát..elég annyit tudni hogy a legjobb barátnőm híres lett az iskolába..és bajba került amit rám fogott..azóta mindenki rühell..
-És mit fogott rád?
-Hát az jó kérdés.. -nevettem halkan.
-Nem értem miért utálnak...! Tök jó fej vagy...vicces..meg minden! -magyarázott édesen, mosolyogva.
-Köszi.. -mosolyodtam el.
-Nincs köszi... -vágott póker arcot. Nem bírtam vissza tartani a röhögést, kitört belőlem. Ő is nevetni kezdett. Másra számítottam... Azt hittem ő is pont olyan lesz mint a többi. De nem..kellemeset csalódtam...aminek nagyon örültem. A plafont bámultam jókedvűen.
-Mi olyan érdekes a plafonon? -nézett engem.
-Semmi...csak fekvő állapotban nem igazán tudok mást nézni.. -nevettem.
-Ja.. -nevetett.
-Jamie!!! -hallatszott anyu hangja lentről.
-Gyere indulunk! 
-Megyek! -kiabáltam vissza.
-Már is?! -szomorodott el édesen Zayn.
-Hát..ezek szerint.. -álltam fel. Lesétáltunk az ajtóhoz ahol anyáink vártak minket.
-Mi ez a nagy mosolygás fiatalok?! -kérdezte Patrícia Zayn anyukája.
-S..semmi... -vágta rá Zayn furcsán. Én csak mosolyogtam.
-Köszönjük a vendéglátást.. -köszönt el anya Zayn anyjától amit én figyelemmel követtem. Megugrottam mikor két kéz hátulról a hasam köré fonódott. 
-Még találkozunk..-sutyorgott egy édes hang majd eleresztett. Megfordultam de nem láttam magam mögött senkit. Tudtam hogy Zayn volt az mert nem láttam sehol pedig az előbb még itt volt.Elbúcsúztam Patríciától is majd haza mentünk.Fáradtan huppantam le a kanapéra a mai nap után. 
-Kicsim felmentem aludni..-szolt anyu a lépcsőről és a szobájába vette az irányt. Már 9 óra volt mikor TV nézés közben megzavart egy kopogó hang.

Kövi rész: 500-megtekintés, 8-feliratkozó, 8-komment. :)) :3